Múzeumok Éjszakája Rákosmentén
Múzeumok Éjszakája Rákosmentén
Június 19-én a Jóisten Rákosmente felett elzárta az a csapot, amelyet napok óta nyitva hagyott. A Múzeumok Éjszakája közönsége így felhőtlen örömmel tudta fogadni azokat az élményeket, amelyeket az Erdős Renée Házban kínáltak neki. Igen változatos társaság jött össze: a nyakban ülő kisgyerektől a nyolcvan fölötti nagyszülőig, s voltak olyanok is, akik a Budapest környéki településekről érkeztek. (Sőt, még a szomszédból is átjöttek! Ami igazán nagy szó…)
Az Erdős Renée Ház igyekezett mindenkinek kedvére való programot kínálni. Délután hatkor Bukta Norbert festőművész bevezetőjével N. Rádi Veronika gyermekkönyv-illusztrációiból nyílt kiállítás a kávézóban.
Nagy Sándor Endre kerületi klarinétművész, tanár már hagyományos vendége ennek a programnak. A télikertben most is kipakolt az asztalra harminc-negyven fúvós hangszert, s ezeket szólaltatta meg a folyton változó közönségnek, sok érdekességet elmesélve az instrumentumokról.
Az est első részében a Szántó Piroska kiállításhoz kapcsolódva legkisebbek előre gyártott mesekönyveket illusztrálhattak.
Még a maci ágyba küldő szavai elé, nyolc órára időzítették a szervezők a csokoládé szökőkutak beindítását a Renée Cafée-ban. Szegény gyerekeknek azonban – mivel mégiscsak múzeumban voltak – végig kellett hallgatni egy előadást a csokoládé történetéből, mielőtt beindultak volna a szerkezetek. Aztán, miután válaszoltak a feltett kérdésekre, tényleg elkezdődhetett a kóstolgatás.
Szegény Maci munka nélkül maradt ezen az estén, mert más mesére már nem volt szükség. Pályát is hiába akart volna módosítani, mondván, akkor majd beszél a nagyoknak, a felnőttek számára is megvolt a mese: három alkalommal is tárlatvezetésen vehettek részt a helytörténeti és néprajzi kiállításban.
Az Erdős Renée Ház vezetőjének ez idáig mindössze ketten tettek szemrehányást, hogy „kocsmát” nyitott a pincében. A neheztelőknek nem akarja megmagyarázni, hogy ma már ki sem írnak úgy pályázatot múzeumfelújításra, hogy kávézó, vendéglő ne legyen benne! Ám, ha „kocsma”, akkor legyen ez múzeumi „kocsma”! Ezen éjszakán az Agárdi Pálinkafőzde támogatásával pálinkakóstoló volt a Renée Cafée-ban. Hogy jöhetett ez ide? Hát a művészetekkel összekötve! (Nem vitatva, hogy maga a pálinkafőzés is művészet.) Így, amikor a szilvapálinkát kóstolhatták a vendégek, Nagy Sándor Endre a szilvafából, amikor a barackot, akkor a barackfából, amikor a körtét, akkor pedig a körtefából faragott furulyáján játszott.
A nyári Múzeumok Éjszakája hagyományosan a Szent Iván éjhez legközelebb eső szombaton van. Az év leghosszabb nappala ősidők óta a fény ünnepe. Ehhez alkalmazkodva Bukta Norbert festőművész barátaival, Lapos László festőművésszel, Szűcs Domonkos festőszakos hallgatóval és Lőrinczky Attila jazz-bőgössel sajátos szín-fény-hang festészeti akciót mutatott be a villa parkjában. A színpad elé kifeszített vászon mögött játszott a zenész, akit hátulról, különböző irányokból reflektorok világítottak meg. A képzőművészek szintén a vászon mögött dolgoztak, munkájukat a zene és a zenész vászonra vetülő árnyéka inspirálta. A nézők a vászon előtt ültek, az árnyékokat és az átlátszó festékek színfoltjait láthatták. Az estet záró, rendkívül látványos performance valóban színfoltja, sőt fénypontja volt az estének: az Erdős Renée Házban hasonló, kortárs művészeti akciót ez idáig ennyi érdeklődő még nem nézett végig. (Még a „kocsma” is kiürült…)
Az est sikeréről elégedetten nyilatkoztak a programba az Erdős Renée Ház által bevont kerületi művészeti intézmények munkatársai is. A Csekovszky Gyűjtemény Kiállítóházában is látványos programmal fogadták a vendégeket: a gyerekeket és felnőtteket Kleman Ágnes interaktív meseháza, az ősi agyagműves technikákat bemutató kézműves foglalkozás F. Orosz Sára vezetésével, Fehér Károly cserépdob és Haáb Róbert „Cupi” tűzakrobata bemutatója nyűgözte le. Természetesen Csekovszky Árpád Munkácsy-díjas kerámikusművész kiállításának Albrecht Júlia szakértő magyarázatávak kísért megtekintése is sokakat vonzott.
A Rákoshegyi Bartók Zeneházból is nagy megelégedettséggel érkezett meg Bokor Jutta operaénekes, az intézmény vezetője az Erdős Renée Házba az operabemutató után, még a pálinkakóstoló előtt. Joseph Haydn La Canterina (Az énekesnő) című operájának előadásán Ducza Nóra, Bokor Jutta, Derecskei Zsolt, Szigetvári Dávid énekelt, a Savaria Barokk Zenekar zenélt Németh Pál karmester vezetésével.
Emberi segítségre is szükség volt a programok megrendezéséhez. A nagyszámú résztvevő nevében ezért köszönet illeti Budapest Főváros XVII. kerület Rákosmente Önkormányzatát és Riz Levente polgármestert, hogy dotációt nyújtott a programok megrendezéséhez. Nem szabad megfeledkezni arról a támogatásról sem, amelyet a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának az országos program lebonyolítása kapcsán végzett munkája, a rendkívül hatékony országos propaganda, a fővárosi közlekedés megszervezése jelentett.
Az Erdős Renée Ház köszönetet mond még azoknak is, akik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat segítségével kihelyezett perselybe dobott adományukkal támogatják az árvízkárosultakat életük újrakezdésében.
Ádám Ferenc
Hommage ’a Esterházy
július 3 – július 30: Kárpát medencei művészek emlékeznek a mártírra – kortárs képzőművészeti kiállítás a Pozsonyi Magyar Galéria Esterházy János festmény-, szobor- és grafikai gyűjteményéből
1901 március 14-én született Nyitraújlakon, a mai Szlovákia területén. 1938-ban, az első bécsi döntés után Kassa képviselőjeként, a város átadásakor bejelentette, hogy a visszacsatolás ellenére ő Szlovákiában marad, a mintegy 65-70 ezer, hazáján kívül rekedt magyarral sorsközösséget vállalva.
A magyarokon kívül cseh, szlovák, lengyel, zsidó üldözöttek sokaságának segített, az új szlovák parlament egyedüli magyar tagjaként ő volt az egyetlen politikus, aki 1942-ben nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvényt.
A háború után a sztálinista államrendőrség kezébe került és a Szovjetunióba hurcolták. Rabsága idején, 1947 szeptember 16-án, Csehszlovákiában, háborús bűnösként halálra ítélték. Miután Szibériából súlyos betegen hazaadták, Prágában ítéletét kegyelemből életfogytiglanira változtatták. Miközben a szlovák politikusok közül többen amnesztiát kaptak, ő sohasem szabadult, 1957 március 8-án a morvaországi, mírovi börtönkórházban halt meg, tizenkét évi kegyetlen rabságban töltött szenvedés után.
Oroszországban rehabilitálták, de Szlovákiában és Csehországban még ma is hazaárulóként, háborús bűnösként tartják számon.
A kiállítás július 3-án, szombaton 18 órakor nyílt meg az Erdős Renée Ház és a Rákosmenti Múzeumbarát Egyesület rendezésében, szervezésében. Kiállító művészek: Bangó Miklós, Beothy Élő Hajnalka, Bugyács Sándor, Csémi Éva, Csótó László, Godány Sándor, Gy. Simon Margit, Jaksics Ferenc, Kalita Gábor, Kántor János, Kocsis Ernő, Lábik János, Lőrincz Zsuzsanna, Matúz Péter, Nagy József, Nagy Zoltán, Nyilasi Tibor, Ölvecky Gábor, Simek Viktor, Simon M. Veronika, Soós Csilla, Schrantz György, Szabó Gábor és Szentessy László.
Ádám Ferenc bevezetője után Szelepcsényi Sándor, a Rákosmenti Múzeumbarát Egyesület tisztségviselője ismertette a szép számban megjelent közönség előtt Esterházy János életét, majd Kalita Gábor képzőművész, publicista, a Pozsonyi Magyar Műtermek Egyesület elnöke ismertette a Pozsonyi Magyar Galéria és az Esterházy-gyűjtemény történetét, bemutatva az alkotókat és megnyitotta a tárlatot. A megnyitón részt vett Schrantz György festőművész, az egyesület alelnöke is.
