A hónap műtárgya

Érkezés és távozás folyama

Egy ifjú szólt: ó nézz oda,
Mily furcsa, hogy nincs ott fa.
S ha mégis ott van,
Hogyhogy ott van,
Ha senki sem néz most oda?

VÁLASZ:

Jó uram,
Mért oly furcsa?
Én mindenütt jelen vagyok,
S ez az az ok,
Melyért ott van a fa,
Hisz mindig látja

Kiváló tisztelettel,
Az Ön Ura.

Ronald Knox: Isten a kampusz udvarában

Feltehetjük a kérdést, hogy miért fontos a fa az érkezés című képen és miért hiányzik a távozásról. Egyáltalán mi választja el az érkezéstől a távozást. Az érkezés mindig tele van meglepetéssel, míg a távozás fájdalmas. Az érkezés sokszor hordozza magában a találkozás előtti izgalmat és megelőző készületet. A távozás többnyire a beteljesült találkozásnak fordít hátat és távolodik el a megélt pillanatoktól. Mi által válik az érkezés és a távozás azonossá és mégis különbözővé? Ezt csak a fenti vers tükrében tudjuk megérteni.

Az érkezés központi eleme a kép közepén ágaskodó terebélyes fa. A patak is ennek a gyökereitől csordogál felénk, tehát a fa gyökereinél található a patak forrása. A képen így az érkezés magja a forrás, mely megérteti velünk az érkezés kiindulópontját. A fa tehát fémjelezi nekünk az érkezés értelmét, és a folyó érkezésének titkát.

A távozás rejtelmei már az érkezés és találkozás utáni állapotot hordozzák magukban. Az előző kép folytatását a patak jelképezi. A vers is itt nyeri el végső értelmét, mivel a kiindulás gyökereit jelképező fa itt jelenik meg úgy, hogy a képen nem láthatjuk. „Én mindenütt jelen vagyok, S ez az ok, Melyért ott van a fa, Hisz mindig látja”. A fa, amelytől kiindul a patak, összeköti a két képet láthatatlanul, meghatározza a jelenlét értelmét. A patak folyásának iránya különíti el az érkezést a távozástól, míg az érkezésen lévő fa láthatatlanul összeköti a két képet, hisz egy folyóról van szó csak két nézőpontban ábrázolva.

Az érkezés és távozás között lévő találkozás középpontjában mi állunk. A mi feladatunk megérteni mi köti össze és mi választja el a két képet. A távozás tehát nincs érkezés nélkül, és az érkezés sem jöhet létre a találkozás előtti indokok nélkül, melyeket magunkkal viszünk a távozás során is.

Összeségében a patak folyama, amely történetet ad a képnek a fa az, amely időtlenné teszi a találkozást. Értsük meg tehát a szimbólum mélyebb tartalmát, amely az élet forrását a teremtett élet keletkezésére utaló képtípust jelenti.

Vitárius Nikoletta: Érkezés, tollrajz, tus, tinta, papír, 70×50

Vitárius Nikoletta: Távozás, tollrajz, tus, tinta, papír, 70×50