A hónap műtárgya
Az alázat erénye sejlik fel Magyar József munkáiban. Ez az erény nélkül nem lenne képes az alkotó ilyen mérvű műalkotásokat létrehozni. A technikai bravúr melyet az alkotó létrehoz, megkívánja a kevélység bűnével szembeni alázat gyakorlását. A műalkotás elkészítésének folyamata, az önnön szenvedésében értelmet és örömet lelő ember ideálja. Ez az aszkézis mely a technikai fáradozás gyümölcse, létrehozza a vonalrendszerek kusza hálózatát, melyet egésszé csak a cím értelmében értelmezhetünk.
A kép címe „Elmaradt feltámadás” szakrális jelentést hordoz magában. A kép jelképezi azt a pillanatot, ami a keresztény mitológia egyik legjelentősebb eseményét kérdőjelezi meg. Az elmaradt feltámadás mely nélkül Jézus isteni mivolta nem lenne teljes, egy reményvesztettséget sugall. A cím a halálból való újjászületést kérdőjelezi meg, és elveszi mindazt a pozitívumot mely az örök életbe vetett reményt sugározná felénk. Az így létrehozott kép az alkotó azon szándékát tükrözi, hogy a halál az úr az életen. Persze ami elmaradt az bepótolható, és jelzi számunkra, hogy tervben volt valamikor feltámadni, de ez még nem jelenik meg, mint reménység.
A képen egy alak jelenik meg egy kereszt mögött. Az alak torzója sejlteti a keresztre feszített fájdalmát, a halál azon állapotát, melyen nem uralkodhat az élet. A kereszt melynek szimbolikus magyarázata horizontális és vertikális, azaz földi és mennyei találkozása, kitakarja az alak egy részét. Az alak és a kereszt közösen ábrázolják az elmaradt feltámadást, és a keresztre feszített halálának állapotát.
A szakrális téma nem csak a mű címéből adódik, hanem a munkafolyamat is olyan attitűdöt kíván meg, amely a profán közegből kiemeli a műalkotást. A tussal készített pontok halmaza, az aszkézis olyan misztériumát kölcsönözi a képnek, mely önmagában is szentségi.
Magyar József: Elmaradt feltámadás, tus, papír, 1983, 27×49 cm
Magyar József grafikusművész emlékkiállítása
2024. november 2 – november 24.
Magyar József (1936-2020) Nagykőrösön született, földműves családban. Édesapja Magyar Sándor kőművesmester, édesanyja Nagy Ilona volt. Általános és középiskoláit Nagykőrösön végezte. Ugyanitt végzett rajz szabadiskolát. Fiatalkorától haláláig (2020) Budapesten élt. A Művészeti Alap tagja volt 1960-as évek végétől. 1965-től állított ki rendszeresen. Alkotásai 1970-ben szerepeltek az első balatonboglári kápolnatárlatokon is, amelyek a magyar neoavantgárd kiemelkedő jelentőségű eseményei voltak. Művészetét Mezei Ottó méltatta a Művészet folyóirat 1982. júniusi számában.
Az Erdős Renée Ház kiállítása Bánkuti István szobrászművész ajánlására valósul meg.
Ballonyi László festőművész emlékkiállítása
2024. szeptember 29 – október 27.
Kiállítás két helyszínen,, az Erdős Renée Házban és a Vigyázó Sándor Művelődési Központ Ballonyi Galériáján látogatható, más-más művekkel.
(Megnyitó: 2024. szeptember 29., vasárnap 18 órakor az Erdős Renée Házban.)
Ballonyi László (Budapest 1937-2004.) tanulmányait Egerben, a Tanárképző Főiskolán végezte. Első önálló kiállítását 1959-ben Pécsett rendezték meg. 2000-ben két önálló bemutatkozása mellett szerepelt a XXXI. Alföldi Tárlaton (Békéscsaba), a XVII. Országos Akvarell Biennálén (Eger), 2001-ben a XXVI. Országos Tavaszi Tárlaton (Salgótarján), 2002-ben a Szinyei Merse Társaság kiállításán (Művészet Malom, Szentendre) és a XVII. Táblakép Biennálén (Szeged) is.
A Dekoratőr és Kirakatrendező Szakiskola tanára, tíz éven át igazgatóhelyettese volt. Aktív közéleti ember, a helyi művészeti élet köztiszteletben álló alakja volt. Éveken át a Vigyázó Ferenc Művelődési Társaság alelnöke, alapító tagja, s egyben szóvivője volt a Rákosmenti Irodalmi Műhelynek. 2003-ban az Erdős Renée Házban a Magyar Kultúra Napja tiszteletére megrendezett tárlat fődíját kapta. Tagja volta Magyar alkotóművészek Országos Egyesületének, 2004-ben posztumusz Rákoshegyért-díjat kapott, nevét viseli a Vigyázó Sándor Művelődési Központ galériája.
