Rákoskeresztúr régi képeslapokon
augusztus 25 – szeptember 25.
Megnyitó: augusztus 25., csütörtök, 18 óra
Rákoscsaba régi képeslapokon
Megtekinthető július 31-ig
Rákoscsaba régi képeslapokon
A millennium idején fellendülő képeslapkiadás, az üdvözlőlapírás divatja hamarosan arra ösztönözte az ország kevésbé frekventált településein élőket is, hogy körülnézzenek közvetlen környezetükben, megkeressék a szépségeket, a megörökítésre érdemes épületeket, tájakat és képeslapot készítsenek róluk. Persze, az üzleti lehetőséget is felfedezték a kiadók abban a természetes vágyban, hogy a helyibeliek szívesen küldözgették a saját szépségeiket bemutató lapokat távoli ismerőseiknek. Rákoscsabán – amit akkor még Rákos-Csabának írtak – jellemzően a községben működő zsidó kereskedők voltak azok, akik az első lapokat kiadták: Ungvári Kálmán, akinek az üzlete a református templommal átellenben volt, a mai festékbolt helyén, a századforduló környékén kiadta a Laffert-kastélyt, a hamarosan lebontásra kerülő református templomot és a Pesti (ma Péceli) út látképét ábrázoló képeslapokat. A boltját Varga Mihály vette át. (Ezt az információt is a képeslapoknak köszönhetjük. A Pesti utat bemutató Ungvári-képeslapon a kiadó saját üzlete is szerepel, Varga folytatta a képeslap-kiadó tevékenységet is és szintén megörökítette a kibővített épületet, Varga Mihály üzlete felirattal.) Ő az 1910-es évek második feléig adta ki képeslapjait, amelyekről az úri kaszinó, a pályaudvar, a katolikus templom, a baptista imaház, a jegyzői lak, a községháza és a korabeli utcaképek köszönnek ránk. Mindezek pótolhatatlan forrást jelentenek a kort kutatók számára. A korszak jeles rákoscsabai kiadója még Engel Simon, de az 1910-es évek második felére már a budapesti kiadók is betörtek a „helyi piacra”. Ilyen Divald és Monostory vállakozás és a Magyar Fénynyomdai Részvénytársaság. Különösen szép az előbbi 1916-ban kiadott rákoscsabai sorozata.
A pangás évei után az 1920-as évek második felétől kezdett fellendülni fel újra a képeslapkiadás. A csúcsot az 1930-as évek mozaikképeslapjai esetében érzékelhetjük. Ám ekkor már szinte eltűntek a helyi kiadók. A piacot Monostory György, Monostory utóda Kalántay és a Barasits vállalkozások uralták. Akadt ugyan egy-két kivétel, akik helyibeliek voltak, Sterner M. Ida könyv- és papírkereskedése és Farkasné dohánytőzsdéje, ám az ő kiadásaikat is Barasits budapesti cége készítette.
A képeslapok speciális változatát jelentik a kis példányszámban, fényképészeti műteremben készült, legtöbbször mindenféle felírat nélküli fotóképeslapok, amelyek csak azért nevezhetők képeslapnak, mert a hátlapjukon kijelölték a címzésnek és a bélyegnek a helyét. Természetesen ezek is komoly képi információkat hordozhatnak. A rákoscsabai anyagban ilyen pl. a bogáti Hajdu-villát ábrázoló, 1905-06 körüli és az 1941-es, lengyel emlékművet ábrázoló lap.
A képeslapok datálásában nem elsősorban a feladás időpontja segít bennünket. Rákoscsabán is találhatunk olyanokat, amelyeket a XX. század elején adtak ki, de csak a 30-as években postáztak. Ha nincs más támpont, a formájuk is segíthet. Tudjuk, hogy 1905-ig az ún. hosszúcímzésű lapok voltak forgalomban, a lap hátoldala csak a címzést tartalmazhatta, az elejére írtak. Ezután vált hivatalossá a máig használt, osztott hátú lap. A jellegzetes, osztott, ún. mozaikképeslapok elsősorban az 1930-as évek termékei. Az alkalmazott betűtípus is változik az idők folyamán. Az eredetileg fekete-fehér, színezett képeslapok az 1910-es évek végéig voltak divatban.
A helytörténeti kutatót mégis leginkább az ábrázolt épületek segítik abban, hogy datálni tudja a lapokat. Rákoscsabán például ilyen segítséget jelentenek a következő dátumok. 1904-ben építették fel az új református templomot, 1911-ben a községházát, 1912-től van villanyvilágítás (a korábbi lapokon gázlámpák láthatók), 1925 a hősök szobrának avatási éve, 1927-ben nyitották meg a Goldmann (Csabagyöngye) strandfürdőt, 1931-ben a Máriát, 1936-ban emelték az országzászlót, 1939-ben szentelték fel az evangélikus templomot, stb.
A Rákoscsaba régi képeslapokon című kiállítást megelőző kutatómunka során egy igazi „szenzációs lelet” is előkerült. Az Erdős Renée Háznak és elődintézményeinek munkatársai, az 1970-es évek elejétől zajló gyűjtőmunka során nem találkoztak még az 1904-ben lebontott, régi csabai református templomot ábrázoló fényképfelvétellel. Ilyet még másolatban sem őriz a helytörténeti gyűjtemény. A csabai református egyház is csak egy 1950-es években készült Nyárádi Ferenc festőművész által festett képpel rendelkezik. Ha a régi templomot akartuk bemutatni, a mai napig a legautentikusabb forrásnak a Szánthó Géza által írt, Rákoscsaba község leírása – régi és újkori ismertetése című könyvben megjelent, 1911-ben – tehát a lebontás után hét évvel – készült, Korsós László által készített rajzot tudtuk illusztrációként használni. Nyilvánvaló volt azonban, hogy 1904-ben egy ilyen épületről, főleg amely ennyire jelentős szerepet töltött be egy község életében már fényképet készítettek. Főleg azért is állíthatjuk ezt, mert az épület szerepelt a korabeli műemléki nyilvántartásban. Egy ilyen, dokumentatív fotó a mai napig nem került elő. Viszont előkerült egy képeslap! Irimiás György, kerületi gyűjtő őriz egy olyan felvételt, amelyen a templom látható A lapot Ugvári Kálmán adta ki. A fotóból kiderül, hogy a legkésőbbi időpont, amikor lefotózhatták az épületet, az 1903-as év lehetett. De mivel Ungvárinak ismerünk más, korábban postára adott lapját, könnyen elképzelhető, hogy ez is azzal együtt megjelentetett korábbi képeslap.
Ádám Ferenc
A kiállítást rendezte, a képeslapokat meghatározta: Ádám Ferenc
A rendező köszöni Irimiás Györgynek és Voloncs Gábornak, hogy lehetővé tették a saját gyűjteményükben lévő, eredeti képeslapjaik közreadását, Szanyi Dezsőnek pedig a közreműködést a vendéglőket, üzleteket és egyes utcarészleteket ábrázoló képeslapok térképre helyezésében,.
A kiállításrendezéshez segítséget nyújtott Budapest Főváros XVII. kerület Rákosmente Önkormányzata: Dunai Mónika és Virág Mihály képviselő. Támogatásukból az adathordozót kiadta az Erdős Renée Ház Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóterem, 30 példányban.
Az adathordozó technikai kivitelezését Debnár László végezte.
