Mecseki Hargita szobrászművész kiállítása
2024. május 4 – június 16.
A kiállítás megrendezését támogatta: Budapest Főváros XVII. kerület Rákosmente Önkormányzata.
dr. Füzesi Péter alpolgármester, Szabó Tiborné és Virág Mihály képviselő
Tárlatvezetések a művésszel:
2024. május 15-én, szerdán 16 órakor
2024. június 12-én, szerdán 16 órakor
Dr. Bíró Gáspárnak, a Molnár-C. Pál Baráti Művésztársaság elnökének gondolatai
Mecseki Hargita a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a Magyar Festők és Szobrászok Társasága, a Művészek Alkotó Társasága, a Nyolcszemközt Művészeti Társaság, a Vigyázó Ferenc Művészeti Társaság mellett tagja a Molnár-C. Pál Baráti Társaságnak is.
Számos egyéni és csoportos hazai és nemzetközi kiállítása volt. Bemutatkozott Olaszországban, Németországban, Lengyelországban, Magyarország szinte felsorolhatatlanul sok városában Százhalombattától Kecskemétig, Szegedig; Szentendrétől Egerig, valamint több Balaton melletti településen; Budapesten pedig nemcsak közelebbi pátriájában, Rákoscsabán, hanem a legtöbb kerületben is.
Számtalan köztéri alkotása (egész-alakos szobrok, portrék, büsztök, több alakos szobor, kisplasztika és relief-kompozíciók, oltárok, stb.) közül csupán néhányat említenék – hiszen maradéktalanul úgysem tudnám felsorolni őket: ez lehetetlen vállalkozás lenne.
Hogy néhány konkrét alkotást is megemlítsek: Hargita legutóbbi munkái közül feltétlenül szeretném kiemelni a Makovecz Imre tervei alapján épült Rákoskerti Mennybemeneteli Templom számára készített „Szenvedő Krisztus” oltárát. De ő alkotta korábban például a Zamárdiban lévő Mária Kápolna főoltárát is.
Portrészobrai, büsztjei közül a Nárai Zoltán tudósról, Ádám Jenő zeneszerzőről, vagy éppen Koós Károlyról készítetteket; a sok-sok vallásos tárgyú kompozíció mellett a II. Rákóczi Ferenc alakját őrző márvány-reliefet említeném. Csak a változatosság érzékeltetése céljából soroltam fel néhányat az alkotások közül.
1995-től a Magyar Televízió egyébként több ízben portréfilmet sugárzott róla.
Szobrai leggyakrabban magas tűzű, mintázott samottból készülnek, a patinát redukciós égetés (raku) adja, és általában márvánnyal, vagy fával egészülnek ki, de alkot bronzból is – viaszöntéssel, képeit faroston, rétegelt lemezen készíti vegyes technikával.
Grafikái egyedileg készülnek: lavírozott tus-technikával, grafittal. Ikonjait fára, gouache-sal festi.
Munkái magas színvonalú szakmai tudásról árulkodnak, kivitelezésük hallatlan gondossággal történik. Az érző, szenvedő ember lírai ábrázolása, a szeretet, a mély emberi érzések megjelenítése foglalkoztatja. Akkor is az általános emberi megnyilvánulásokat ábrázolja, amikor (gyakran) biblikus, vallási témához nyúl. Figuratív képi ábrázolása az általa közölni akart érzelmeket, gondolatokat hűen, érthetően közvetíti a nézők felé, ugyanakkor nem kelti az atavizmus érzetét a szemlélőben, mert szobrainak, reliefjeinek anyaga, megfogalmazásmódja az alkotásait nagyon is modernné, ugyanakkor időtállóvá teszik. Az „időn túliság”, „idő felettiség” érzése járja át az embert ezeknek az alkotásoknak a megtekintésekor, mert örök emberi érzéseket közvetítenek. Műveiben sokszor érezzük az archaikus görög szobrászat hatását és az egyiptomi szobrászat emelkedettségét, fenségét, időtlenségét. Alkotásai ezeket a klasszikus értékeket is őrzik – modern formába öltöztetve. Mondanivalóját sajátos stílusban fogalmazza meg. Olyan egyedi stílust sikerült kialakítania, amely már messziről beazonosíthatóvá teszi műveit még a mai, agyonzsúfolt világban is. Misztikus erejű művészete kuriózumot jelent, és feltétlenül kiemelkedő helyet kell, hogy kapjon a magyar kortárs szobrászművészetben.
Mecseki Hargita évtizedek óta oszlopos tagja a Molnár-C. Pál Baráti Körnek. Kedves, optimista, rokonszenves egyéniség, aki mindenkivel barátságos kapcsolatot ápol, és egyik fő összetartója, ahogy mondani szokás: „kovásza” művésztársaságunknak. Alt hangján – amely szépségét idősebb korára is megőrizte – felkérésre gyakran ad elő művészbarátai számára csodálatosan szép népdalokat, vagy egyházi énekeket. Számára a két művészeti ág (szobrászat és zene) szervesen összefonódik.
Ugyanakkor lakóhelyi- és tágabb környezetének is gondos ápolója. Igazi lokálpatrióta, aki köztéri szobraival igyekszik hozzájárulni közterületeink színesebbé, humánusabbá, élhetőbbé tételéhez.
Néhány mondatban szeretnék a jelen kiállítás megrendezéséről is szólni: a helyszín rendkívül reprezentatív, és az, hogy az összes tér nagy része Hargitáé lehetett, méltán emeli a kiállítás, és az egész életmű jelentőségét. A szobrok elrendezéséhez is külön gratulálunk, hiszen olyan összeállításokat, kombinációkat láthatunk, amelyek különböző időben készült, különböző mondanivalójú szobrokat is nagyon harmonikusan kapcsol össze. Sőt, a szobrok találó egymás mellé helyezése új mondanivalót is inspirál. Tekintsünk csak a „Bűnhődés” című alkotás Raszkolnyikovot ábrázoló alakjára és a föléje helyezett másik kompozícióra: a kereszten függő Krisztusra. A két alkotás kölcsönhatása valami egészen újszerű benyomást kelt, új gondolatok megfogalmazására sarkallja a nézőt. A Bűn és bűnhődés főhőse, a borzalmas bűn elkövetője mintha föltekintene a Mindenhatóra, aki minden bűnünket megbocsájtja…
Bár életmű-kiállításról van szó, természetesen nem tudjuk ennek a nagyon színes, és nagy volumenű életműnek minden alkotását ezen a helyen megszemlélni, hiszen jelentős része köztereken, közintézményekben, vagy éppen külföldön, ill. magángyűjteményekben található. Azonban bőséges és kielégítő ízelítőt ad Hargita sok évtizedes, szerteágazó tematikájú, ugyanakkor nagyon is homogén, egyfajta elgondolást, látásmódot kifejező művészi elképzeléséről, mondhatjuk nyugodtan: hitvallásáról.
