A hónap műtárgya

Az alázat erénye sejlik fel Magyar József munkáiban. Ez az erény nélkül nem lenne képes az alkotó ilyen mérvű műalkotásokat létrehozni. A technikai bravúr melyet az alkotó létrehoz, megkívánja a kevélység bűnével szembeni alázat gyakorlását. A műalkotás elkészítésének folyamata, az önnön szenvedésében értelmet és örömet lelő ember ideálja. Ez az aszkézis mely a technikai fáradozás gyümölcse, létrehozza a vonalrendszerek kusza hálózatát, melyet egésszé csak a cím értelmében értelmezhetünk.

A kép címe „Elmaradt feltámadás” szakrális jelentést hordoz magában. A kép jelképezi azt a pillanatot, ami a keresztény mitológia egyik legjelentősebb eseményét kérdőjelezi meg. Az elmaradt feltámadás mely nélkül Jézus isteni mivolta nem lenne teljes, egy reményvesztettséget sugall. A cím a halálból való újjászületést kérdőjelezi meg, és elveszi mindazt a pozitívumot mely az örök életbe vetett reményt sugározná felénk. Az így létrehozott kép az alkotó azon szándékát tükrözi, hogy a halál az úr az életen. Persze ami elmaradt az bepótolható, és jelzi számunkra, hogy tervben volt valamikor feltámadni, de ez még nem jelenik meg, mint reménység.

A képen egy alak jelenik meg egy kereszt mögött. Az alak torzója sejlteti a keresztre feszített fájdalmát, a halál azon állapotát, melyen nem uralkodhat az élet. A kereszt melynek szimbolikus magyarázata horizontális és vertikális, azaz földi és mennyei találkozása, kitakarja az alak egy részét. Az alak és a kereszt közösen ábrázolják az elmaradt feltámadást, és a keresztre feszített halálának állapotát.

A szakrális téma nem csak a mű címéből adódik, hanem a munkafolyamat is olyan attitűdöt kíván meg, amely a profán közegből kiemeli a műalkotást. A tussal készített pontok halmaza, az aszkézis olyan misztériumát kölcsönözi a képnek, mely önmagában is szentségi.

Magyar József: Elmaradt feltámadás, tus, papír, 1983, 27×49 cm