Képek az Erdős Renée Ház és a rákosmenti közgyűjtemények múltjából

2010. december 7 – 2011. január 16.

20 éves az Erdős Renée Ház , 40 éve alapították a néprajzi emlékházat, 75 éve a Vigyázó – Podmaniczky Családi Múzeumot

Sajtó: http://rakosmentetv.hu/video/kaleidoszkop-erdos-renee-haz-erkel-trilogia-femmuveszeti-kiallitas

Rákoskeresztúron az első múzeum 75 éve, 1935 május 24-én nyílt meg. A Gróf Vigyázó és báró Podmaniczky Családi Múzeumot a Magyar Tudományos Akadémia a Vigyázók hagyatékaként rájuk testált kastélyban nyitotta meg és a családok által összegyűjtött, szintén az akadémiára hagyott műkincseket mutatták be itt. A múzeumot a nagyközönség nem látogathatta, csak az MTA írásos engedélyével lehetett megtekinteni. Így is csak 1945-ig volt látogatható az intézmény. Az ostrom előtt az itt elhelyezett anyag nagy részét – ötvöstárgyakat, festményeket, textilt – a tudományos akadémia épületébe szállították, amit pedig nem sikerült kimenteni – pl. a kerámiákat, kristályokat –, az megsemmisült, eltűnt. A háború után pedig már nem nyitotta meg kapuit.

A gazdag történelmi és néprajzi hagyományokkal rendelkező Rákosmente területét bemutató, első muzeális intézmény az úgynevezett Néprajzi Emlékház 1970-ben nyílt meg a Ferihegyi úton. A települések hajdani magyar, német és szlovák lakosságának megfelelően a hagyományos építésű, 1846-ban épült nádtetős parasztházban egy német és egy szlovák berendezési tárgyakat bemutató szobában továbbá egy magyar konyhában mutatták be a lakásberendezést, a háztartási eszközöket és a népviseletet. A ház negyedik helyiségében, a kamrában a szántóföldi művelés, a kendertermesztés, a szőlőművelés, és a borkészítés szerszámai kaptak helyet. Az itt bemutatott emlékanyagot 1971-ben vették múzeumi leltárba. Az intézmény 1975. december 31-i dátummal Működési engedélyt is kapott, helytörténeti gyűjtemény jelleggel, néprajzi gyűjtőkörrel, XVII. kerületi gyűjtőterülettel (Nyt. sz.: MK/b/04). (Esetleges korábbi működési engedélyről nincs tudomásunk, ezt is lomtalanítás alkalmával találta egy lokálpatrióta, Domonkos László.)

A tájház azonban már 1978-ban a terjeszkedő lakótelep áldozata lett. A gyűjteményi anyagot pedig egy iskola folyosóján és az üresen álló rákoshegyi Bartók-ház egyik szobájába zárták el. Ezt a „raktárhelyiséget”, ahova a fa- és textilanyag egy részét tették, le is pecsételték. 2001. decemberében sikerült föltöretni. Közben az anyag sajátos módon vált élővé: a tárgyakba beleköltözött a szú, a moly és némi vegetáció. Az 1971-ben beleltározott anyag viszont úgyszólván teljes egészében ránk maradt, ahogy azt a 2001-2002-ben végzett műtárgyrevízió is bizonyítja. A pecsételés maga valószínűleg 1989-ben vagy 90-ben történt, ugyanis a néprajzi emlékház tárgyi anyagának egy részét felhasználták az Erdős Renée Ház 1990-ben nyíló állandó kiállításán.

A gyűjteményt 1989-ben egy kerületi lokálpatrióta, Epress Rezső gyarapította. Évtizedek alatt összeállított, rendkívül sokrétű – ám legtöbb esetben sajnos meghatározatlan – gyűjteményét 1991-ben írták be az 1971-ben megnyitott leltárkönyvbe. (Epress Rezső korábban saját házában is működtetett egy „magánmúzeumot”, ám ennek hivatalos működési engedélye nem volt.)

 A XVII. kerület másik muzeális intézménye a Dózsa Művelődési Házban 1969 óta működő Helytörténeti Klubból megalakult helytörténeti gyűjtemény volt, amely szinte kizárólag írásos és fotódokumentációt gyűjtött, mintegy kerületi adattárként működve. (A helytörténeti klub az 1969-es, a Fővárosi Tanács és a Magyar Televízió által, a budapesti kerületek számára meghirdetett TV-vetélkedő kapcsán jött létre, s vált a későbbi helytörténeti gyűjtemény előfutárává.) A szisztematikus gyűjtésnek köszönhetően igen jelentős dokumentumanyag gyűlt össze, ám tárgyak nélkül. Sajátossága volt még, hogy a gyűjtők elsősorban az anyag információhordozó értékét vették figyelembe, így jórészt csak kiállításon, kiadványban használhatatlan másolatban voltak meg a dokumentumok. A munkának ugyanakkor komoly eredménye, hogy a gyűjteményi anyagot 1971-től leltárkönyvekbe vezették. (A Rákosmenti Helytörténeti Gyűjtemény működési engedélyét 1998. május 8-án kapta, jellegét helytörténeti gyűjteményként határozták meg, történeti gyűjtőkörrel, a XVII. kerület területét felölelő gyűjtőterülettel. Felügyeleti szerve szintén a Budapesti Történeti Múzeum volt. Nyt. sz.: Mk/b/102) A helytörténeti gyűjtemény kiállítóteremmel nem rendelkezett, egy kerületi művelődési ház egyik termében – Rákoscsabai Közösségi Ház, 1171 Budapest, Péceli út 222. – őrizték gyűjteményi anyagát. Erre épülő, nagyrészt tablókra szerelt dokumentummásolatokból álló időszaki kiállításait a kerület közintézményekben mutatta be, alkalmanként.

 1990-ben alapította meg a kerületi önkormányzat az Erdős Renée Ház elnevezésű intézményt. (Múzeumi működési engedélyt csak 1999. július 16-án kapott a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától, mint múzeumi kiállítóhely / közérdekű muzeális kiállítóhely, nyt. száma Kh/416.,  szakmai felügyeleti szerve a Budapesti Történeti Múzeum.) Az intézményt Erdős Renée írónőről nevezték el, aki 1927-től 1944-ig lakott a villában. (A villát 1895-ben építették, 1952-ben államosították s szobáiban szükséglakásokat alakítottak ki.  Az 1980-as évek végén döntött úgy a kerületi tanács, hogy ezeket megszünteti s az épületet kulturális célokra hasznosítja. Az építmény egyike azon ritka kerületi kivételeknek, amelyeknek külleme alig változott az elmúlt időszakban.)

Ekkortól vált ismét láthatóvá a régi „Néprajzi Ház” anyagának egy része. Az új muzeális intézmény földszinti tereiben dr. Bartók Albert rendszerező munkájának eredményeként megépült egy állandó, helytörténeti kiállítás, egy néprajzi szobarészlet és egy „Epress-gyűjtemény kamarakiállítás”. A helytörténeti kiállítás nagyrészt dokumentum-másolatokból, a néprajzi szobarészlet főképp német és szlovák szoba- és konyhaberendezésből, az „Epress-gyűjtemény” kiállítás pedig az adományozótól származó változatos tárgyi anyagból állt. Ugyanekkor nyílt meg a mai napig egyik legsikeresebb állandó kiállítás is: a Merzse-mocsár világát bemutató dioráma. (A Merzse-mocsár 1977 óta fővárosi védettségű természetvédelmi terület.)

Az Erdős Renée Ház fennállása óta, időszaki kiállításai révén, a XVII. kerület határain messze túlterjedő rangot vívott ki magának a magyar képzőművészeti életben. Rendszeresek a különböző művészeti társaságok bemutatói és a hozzájuk kapcsolódó szimpóziumok és igényes kiadványok.

Az Erdős Renée Házat 2001-ig a XVII. kerületi önkormányzat művelődési irodájának munkatársa vezette, önálló szakembereket nem alkalmaztak. 2001-ben, a képviselő-testület határozata értelmében részben önálló költségvetési szerv, önálló jogi személy lett, Alapító Okiratot kapott, s élére – a ház hagyományainak megfelelően – művészettörténész intézményvezetőt neveztek ki, Bakonyvári M. Ágnes személyében. 2001. decemberétől alkalmaz történész-muzeológust is az intézmény. Az Erdős Renée Ház Alapító Okirata az intézmény telephelyének sorolta be a Rákosmenti Helytörténeti Gyűjteményt és az 1986-ban megalapított, korábban a Dózsa Művelődési Ház telephelyeként működő Czimra–Laborcz Emlékházat, amelynek kiállításán ma a Laborcz Ferenc XVII. kerületi szobrászművész hagyatékát képező, az önkormányzat által megvásárolt, illetve neki ajándékozott tárgyak szerepelnek. (Az állóeszközként beleltározott 21 műtárgy múzeumi nyilvántartásának elkészítése 2007-ben történt meg az Erdős Renée Ház Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóterem képzőművészeti leltárkönyvébe.)

Az intézményi struktúra logikátlanságát látva, amely a kiállítások rendezését, a kiadványok készítését jelentősen megnehezítette, – azaz, hogy, az egyik intézményben a tárgyi-, másikban a vele összefüggő dokumentumanyagot őrizték­ – az Erdős Renée Ház munkatársai 2003-ban kérték az Erdős Renée Ház és a Rákosmenti Helytörténeti Gyűjtemény összevonását. A helyi önkormányzat kezdeményezése, a szakmai felügyelet javaslata alapján (2003) ez meg is történt. 2004. szeptember 22-én a nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma törölte a nyilvántartásból a Rákosmenti Helytörténeti Gyűjteményt, az Erdős Renée Háznak pedig Erdős Renée Ház –Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóterem névvel új működési engedélyt adott. Az intézmény jellege: közérdekű muzeális gyűjtemény; gyűjtőköre: történet, művészettörténet; gyűjtőterülete: Budapest Főváros XVII. kerülete közigazgatási területe. Az intézmény anyakönyvi nyilvántartási száma: Mk/b/118, az engedély kiadásának dátuma 2004. szeptember 14. napja. (A két gyűjtemény összeköltöztetése már előzőleg megtörtént.)

A 2000-es évek elejétől napjainkig a hajdani Néprajzi Emlékház gyűjteményére alapozott muzeális intézmény műtárgyanyaga megduplázódott. Az Erdős Renée Ház jelenlegi helytörténeti és néprajzi, állandó kiállításai 2005-ben épültek, az Alfa program segítségével, a Merzse-mocsár dioráma 1990-ben, ennek felújítására most a napokban kapott az Erdős Renée Ház  600 000 Ft-ot, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumától.  Az Erdős Renée emlékszoba szintén 1990-ben épült, ám ez folyamatosan megújul.