A hónap műtárgya
De hát vajon melyik eszme a legelvontabb? Természetesen ez a kérdés csupán olyan eszmére vonatkozik, amely művészi feldolgozásra alkalmas, és nem olyan eszmékre, amelyek tudományos leírásra valók. Vajon melyik közeg a legelvontabb? Először ez utóbbi kérdésre válaszolok. Az a közeg, amely a legtávolabb van a nyelvtől.
Milyen eszme kényszerül ennek a közegnek a kifejezésére, melyik érzékszervünk által vagyunk képesek azt felfogni? A látás, mely a legdemokratikusabb érzékszervünk kapcsolódik össze az eszmével.
De miért éppen a látás van kitüntetve? Miért nem a hallás vagy a tapintás? És egyáltalán: miért kell egy érzékszervet kitüntetni? Nem volnának egyenrangúak végső soron az érzékletek, s ekként az érzékleteket szolgáltató érzékek?
Itt a gondolatra magára kérdezünk rá, mint az elvont igazság magjára. A látás nem követeli meg, hogy a szemlélő a látott dologgal kapcsolatba lépjen. A látvány elválasztható a dologtól (például a képzeletben). A kép elválasztható az anyagi létezőtől, amelynek a képe. Ez az érzék biztosítja az absztrakció és a gondolat szabadságát.
Ezt a gondolati szabadságot értelmezi újra, Ferenczi Károly Gondolkodom, tehát várok című képén. A gondolkodom, tehát vagyok kifejezés átértelmeződik, és más cselekvésre ösztönöz bennünket. A létezés mottója egy passzív cselekvéssé alakul át. A gondolat mely a látás útján a teoretikus igazságot közvetíti lesz az időben a létező önazonossága, mely közben az idő múlásával válik az létezéssé. Talán a türelemre int minket a művész, hogy megérkezzünk a gondolati szabadsághoz.
De hogyan lesz mindez vizualizálható a grafikán? Hogyan függ össze a piramisszerű elrendezés az eszmével.
A piramis „a fölemelkedés helye”. A képen is ennek a folyamatnak lehetünk tanui. A tisztán gondolati szabadsághoz vezető utat láthatjuk, melyben a gondolat rögös útját járjuk be. A felfelé emelkedő utat a piramis aljában a nyelvüket öltő profilból ábrázolt arcok zavarják meg. A piramis tetején található portré a tudás biztos birtokában van. Itt a szétváló jó és rossz közötti utat láthatjuk, ezzel is ábrázolva a gondolat szabadságának kettős voltát.
A grafika tehát arra sarkalja nézőjét, hogy türelmesen várja meg a gondolat szabadságának a jó irányba vett kibontakozását. A várakozás által leszünk képesek szelektálni jó és rossz gondolat között.
Ferenczi Károly: Gondolkodom tehát, várok, vegyes technika, papír, 69×70 cm, 2005, 2016.3.1.
